1. fejezet Átváltozás

Sosem felejtem el azt a napot.Azt a napot mikor átváltoztattak.

Este 10 körül járt mikor megcsörrent a mobilom. Beletelt egy kis időbe mire megtaláltam az
apró készüléket.
-Igen?-szóltam bele zihálva.
-Bree hol vagy már?-szólt bele barátnőm idegesen.-Már fél órája a házatok előtt vagyok...
-Azonnal megyek..-mondtam sietve majd kinyomtam a lányt.
Még egy utolsó pillantást vetettem magamra az egész alakos tükröm előtt.
Hosszú sötétbarna haj keretezte sápadt arcomat.Egyenesre vágott sűrű frufrum zöld
szemembe lógott.
Világoskék flitteres pánt nélküli topot és fehér farmert viseltem.Megpördültem
 új ezüst szandálomba,majd tükörképemre kacsintottam és kirontottam az ajtón.
                                  *
Még csak pár hónapja költöztünk Seattle-be. Írország végtelen erdői,mezői és tisztásai után
a nagyváros igazi nehézséget jelentett.
Szerencsére összebarátkoztam Sarával aki sok mindenben segített a gimnáziumi életünk
első (és utolsó) évében. Hát igen. Ennyi járt nekem. Egy év gimnázium.
A kapun kilépve megpillantottam Sarát. Mogyoróbarna haja kiegyenesítve.Oldlfrufruját
sötétkék szeméből. Fekete topot viselt,fekete macskanadrággal. Tornacipőjével az
aszfalton topogott.
-Na végre!-csillant fel szeme-El sem hiszem hogy Samantha meghívott!-karolt át és
útnak indultunk.
-Na ja.. Én sem gondoltam volna! Ez a buli nagyot fog ütni. Ott lesz mindenki aki számít!-
lelkendeztem.
Egész úton fecsegtünk,a nyarunkat tervezgettük...ami sose jött el számunkra. Legalábbis úgy
ahogy mi gondoltuk...
Végül odaértünk a nagy fehérre meszelt épülethez.
                                           *

-Bree!Sara!-mosolygott Samantha. Bár szeme unottan meredt ránk. Gondolom azért hívott meg
minket,hogy még 2-vel többet henceghessen el a buli vendégeinek számáról.
Végigmértem a lányt.Hirtelenszőke haja loknikba meredezett,rózsaszín koktélruha volt rajta,
fején ezüst műanyagkorona.
-Milyen szánalmas-súgtam Sara fülébe.
Némán bólintott egy fintor kíséretében.
Samantha bevezetett minket a nagy terembe ahol a buli folyt.
-Bree!-karolt belém Amy és elhúzott Sarától.Végignéztem.Arca kipirult,szénfekete haja kócos volt.
Kezében egy pohár whisky.Ki akartam tépni magam szorításából,hogy visszamenjek Sarához,de nem
engedett el.Sara arca beleveszett a tömegbe.Amy tovább rángatott.Végül egy hosszú asztalsorhoz értünk.
-Ó Bree!-köszönt Brad,Samantha barátja. Barna haja alkoholtól mámoros szemébe omlott.
Neki támaszkodott az asztalnak ami tele volt pakolva italokkal.
Brad lekapott az asztalról egy pohár sötétbarna italt és a kezembe nyomta.
Megcsapott  a Jäger erős,mentolos illata. Megszédültem.
-Idd meg -bíztatott. Bizonytalanul bólintottam. Elvettem a fiútól az italt és felhajtottam.
Ettől kicsit kótyagos lettem. Brad és Amy bárgyún vigyorogtak és újabb pohár Jägerért nyúltak.
-Köszi,de nem.-hárítottam el.
Brad készségesen tuszkolta az orrom alá.Az erős szag elbódított és öntudatlan nyúltam a pohárért.
Mire észbe kaptam már jó pár pohár ital bennem volt. A fejem némileg kitisztult mikor megláttam a
földön fetrengő tömeget. De mikor megindultam volna elbotlottam. Vagyis elcsúsztam valamiben...
Ki akartam rohanni de nem kaptam levegőt. Végül Sara aggodalmas arca vált ki a tömegből és megragadta a csuklómat. Húzni kezdett. Megtaláltuk a vészkijáratot az undorító hányadékok és a fetrengők közt szlalomozva. Kirontottunk a hideg tavaszi éjszakába. A levegő metsző volt,pedig májusban jártunk.Olyan 2
óra körül járhatott.
-Sara légyszíves eressz el! Ne viselkedj úgy velem ,mint egy idiótával.-mondtam a még mindig engem
szorongató lányra nézve. Rettentően fel tud bosszantani néha.
Sara megdöbbenve engedte volna el a kezem de én gyorsabb voltam. Megvetően kirántottam szorításából
és dühösen megvizsgáltam. Kezem elfehéredett ott ahol a lány megszorított. Mérgesen meredtem rá.
Bocsánatkérően vállat vont és levegő után kezdett kapkodni. Én is  fuldokoltam. Az undorító beposhadt benti levegő után rettenetes volt az orromnak a hideg,tiszta levegő.
Még pár percig lehajolva levegő után kapkodtunk,majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Na tűnjünk el innen- morogta és újból megragadott. Ezúttal szó nélkül követtem.
Részegen támolyogtam Sara mellett. Valamit motyogott arról hogy mi a francért kellett innom,de nem nagyon
figyeltem. A mellettünk folyamatosan elsuhanó árnyra összpontosítottam.
A legrövidebb út egy apró sikátoron keresztül vezetett hazafelé,és mi nagyon sürgősen otthon akartunk lenni.
Lassan araszoltunk,bizonytalan léptekkel. Azon tépelődtem szóljak -e Sarának az árnyról. Ekkor
hirtelen újra megpillantottam a fekete villanást a szemem sarkából. Ledermedtem és Sara is így tett.
Mire odakaptam tekintetem Sara keze elernyedt szorításomban.Barátnőm a földre rogyott.
-Sara! Sara ne hülyéskedj már!Sara ez nem jó tréfa!-nyüszítettem hisztérikusan. Sara kigúvadt szemmel hörgött.Ekkor 2 dolog történt egyszerre. Megint megláttam a furcsa árnyat és velőt rázó sikoltás rázta
meg az éjszaka csendjét. Én voltam az.Én sikítottam. Elősször a rettegés sikolya volt,majd a fájdalomé. A két csuklóm és a nyakam égni kezdett.A fájdalom meglepett. Életemben nem éreztem még ekkora fájdalmat.
Elősször olyan érzés volt mintha beszippantott volna egy fekete örvény, elmerültem a sötét öntudatlanságb a testem próbálkozott,annyira próbálkozott hogy megkíméljen ettől az égető érzéstől. De valamiért nagyon jól tudtam,hogy ebben a csatában nem nyerhetek.Aztán azt hiszem a testem feladhatta a küzdelmet. Nem is tudom olyan érzés volt mintha a jó meleg kádban ülnél,és hirtelen valaki kirántana a mínusz 40 fokos külvilágba. Velem ez történt. A fájdalom kirántott a fekete öntudatlanságból és vörösen izzó lángolás jött a helyére.Olyan olyan olyan volt mintha átment volna rajtam egy tehervagon, kést hajított volna a gyomromba a
legjobb gerelyhajító és utána valaki,valaki aki nagyon erős meg is forgatta volna bennem, mintha,mintha
beleestem volna egy kohóba, egy hatalmas lángokkal telibe,vagy belemártottak volna a világ legerősebb savába.Mintha elefántok,sőt mamutok ezrei száguldottak volna át rajtam. Testem megdermedt a hihetetlen fájdalomtól,de mindeközbe rángatózótt és tekergett is.Mart,égetett,szúrt. Az összes fájdalom amit eddig éreztem álom jó volt ehhez képest. Mintha tűzforró mérget fecskendetek volna az ereimbe és az terjedne benne. Mintha folyékony tűz terjedne a véráramomba. Zihálni kezdtem ahogy meghallottam őrülten dobogó szívemet. A tüdőm fájt,már nem segített az oxigén,de azért rémülten tovább fulldokoltam,persze tudtam,hiába.
Az egész testemet lángok nyalogatták de a torkomba volt a legrosszabb. A szívem egyre vadabbul zakatolt.
Mintha ki akart volna ugrani a helyéből.Egyre gyorsabban és gyorsabban vert. Az égés egyre rosszabb lett,pedig minden egyes perccel azt gondoltam ennél nincs rosszabb... és mindig volt.
A hőség olyan erővel hatott rám mintha szaunába lennék. De ez a szauna milliószor erősebb mint a többi.
Sikítani akartam de nem bírtam. Meg akartam halni. Könyörögni esedezni akartam valakinek,hogy öljön meg.
Hirtelen a fájdalom megsokszorozódott. A szívem már úgy dobogott,mint egy rémült kolibrié,csak sokkal gyorsabban.
Aztán minden megszűnt.A legrémisztőbb az volt,hogy a szívem dobogása is. Fáradt,perzselt testem épp egy természetellenesen kicsavarodott pózban volt,mire elernyedt. Lassan remegve próbáltam kisöpörni izzadt hajamat a szememből de ez a lassú mozdulat, hihetetlen gyors és erős csapás volt, amit ráadásul a saját fejemre mértem.De nem szisszentem fel. Nem is fájt.Mintha egy gránittömbbe csaptam volna bele.Egy gránittömbbel. Tisztán hallottam Sara nyöszörgését és zihálását. Az egyenletes lélegzetemet. És még egyet.
Lassan kinyitottam a szemem.Az éles világos,tiszta képtől megijedtem és gyorsan visszacsuktam.
Majd óvatosan újra kinyitottam azt. Az egész sikátort hihetetlen élesen láttam,az 50 méterre levő kukákban a szemetet, a joghurtos dobozok és csipszeszacskók tartalmának összetevőit. A falakon levő piszkot. A porszemeket a reggeli fényben.Tisztán éreztem a bűzt ami szintén a kukákból áramlott felém és a város felől jövő mennyei illatot. Összefutott a nyál a számban. Majd hirtelen a torkomhoz kaptam. Minden fájdalmam megszűnt kivéve ezt. Ugyanúgy mart égetett és lángolt mint az előbb egész testem. Rémülten felpattantam.
-Mi ez?-kérdezte egy lány csilingelő hang. A probléma csak az volt,hogy az imént én is ezt kérdeztem,de ez nem lehettem én ,mert nekem egyáltalán nem ilyen a hangom. Lenéztem a földre. Az éjszaka eshetett mert hatalmas tócsák lepték el a mocskos földet és én is csurom víz voltam. A pocsolyába általában az ember a tükörképét látja igaz?
Hát én nem azt láttam. Nem magamat,hanem egy gyönyörű teremtést láttam aki vissza nézet rám a tócsából
Gesztenyebarna hullámos haja lágyan omlott vállára. tökéletes alakja volt,márványfehér arcán  angyali vonások. A lány az én ruháimban volt. A szeme tágra nyílt a csodálkozástól. Tűzpiros írisze izzott.
Sok időbe telt mire rájöttem én vagyok. Teljesen ledöbbentem.Levegőért kapkodtam. A fájdalom a törkomba majdnem ismét a földre kényszerített.
Nos észrevételeim szerint nem igazán lehettem ember.De nem is halhattam meg. Lássuk csak:
-Nem dobog a szívem
-A szemem piros
-Teljesen megváltozott a kinézetem és a hangom.
-Ég a torkom
Fogalmam sincs mi lehetek.
Hirtelen eszembe jutott Sara. Gyorsan megkerestem pillantásommal.
A lány azaz a lény eszméletlenül feküdt. Arca hófehér,rajta embertelenül szép vonások. Mogyoróbarna haja szétterült a földön.Halkan szuszogott.Majd eszembe jutott ki lehet a harmadik légzés tulajdonosa.Hátrakaptam tekintetem. Egy sötétszőke fiú állt ott. Karbafont kézzel és karmazsinvörös szempárral.