3.fejezet Őrjöngés

Ezt a rövidke fejezetet ajánlom Klaunak az első rendszeres olvasómnak aki Riley fan :P Ugyanis elég sok szerepe van benne imádottjának xD
Nos jó szórakozást :P



-A rohadt életbe!-üvöltött Riley-Látjátok?Látjátok ezt??-ordított magából kikelve.Egy újságot nyomott Sara arcába. Sara eltolta és felmordult.
Gyorsan beleolvastam a cikkbe.


A Seattle-i gyilkos újabb hat áldozatot szedett.
A halottak listája: Samantha Roberts
                              Brad O 'Neil
                              Anne Loginston
                              Kevin Thomson
                               Rebeca Parker   
                              Peter Rosskell
Észre sem vettem,hogy hangosan olvasom a neveket. Riley mindeközben buzgón bólogatott.
-Igen,igen,igen.
-Ez volt az első és az utolsó esélyetek.-suttogta.
-Mit csináltunk?-üvöltöttem a fiú arcába.
-Még kérded?-sziszegte Riley.-Azok az újszülöttek akiknek nem eltűnésként jelennek meg az áldozataik,és megtalálják a holttesteket általában már régesrég halottak.Titeket csak azért nem öllek meg ,mert nincs kedvem újabb magyarázatok ezrére,nem akarlak titeket elpazarolni. De legközelebb nem leszek ilyen kegyelmes.-kiabálta. Eközben egyre feljebb ment bennem a pumpa.
-Miért? Ki vagy te? Te nekem nem parancsolsz megértetted?!És meg se próbálj hozzám vagy Sarához érni egyetlen egy ujjal sem,mert nagyon nagyon megbánod Riley.-ordítottam tehetetlen dühömben.Riley arca eltorzult a haragtól.
-Velem...még...senki...nem..beszélt...így...-hangja suttogásból üvöltésbe torkollott.
-Akkor jobb ha megszokod.-feleltem flegmán. Ez volt az utolsó csöpp a pohárban azt hiszem. Riley lassan közeledni kezdett.Hátráltam.A fiú ugrott egyet és a földön találtam magam. Hallottam ahogy Sara elfojt egy sikolyt. Riley vicsorgott és vad morgás tört fel belőle.Rémülten kapkodtam tekintetem. Ziháltam. Megragadta a karomat,hatalmasat rántott rajta és tövestül kitépte azt. A szobában két sikoltás hallatszott az enyém és Saráé.A karom a földön hevert. Csak sikoltottam és nem bírtam abbahagyni. A jéghideg rémület annyira fojtogató volt,hogy csak üvöltöttem és üvöltöttem. Kiáltásom viszhangzott az üres szobában. Riley a számra tapasztotta kezét.
-Kussolj már...-súgta a fülembe.Jeges lehelletére megborzongtam. Tovább ordítottam.-Sss..-suttogta a fiú.
Sara letérdelt mellém.Arcán rémült grimasz ült. Riley a szemét forgatta. Megfogta a karom és visszaillesztette a csonkra. Rémülten bámultam,ahogy a bőrszövetek egymásba fonódtak. Elképedve meredtem az összefort karomra és gyanakodva forgattam. Mintha sose tépték volna le.
-Döbbenet ...-motyogtam.Levegőért kapkodtam.Sara fellélegzett. Riley elhúzta a száját és vállat vont. Majd megeresztett rám egy vigyort és kiment. Sarával némán néztünk egymásra.