2. fejezet Új életem

-Ki vagy te?Mi történt? Miért nézünk ki így? Mi ez az egész?-tört ki belőlem új dallamos hangomon a fejembe zavargó kérdések tömkelege.
-A nevem Riley.Gyere velem.Mindent elmagyarázok.-suttogta unott hangon ,mintha egy sablonszöveget mondana.
Szemembe bizalmatlanság csillant.
-Segítek-jelentette ki kedvesen.
Félénken bólintottam,majd Sara felé pillantottam.
-Ne aggódj azonnal magához tér.-jött a válasz ki nem mondott kérdésemre.Némán vártunk.
A lány szeme hirtelen kipattant.Izzó vörös pillantása engem kutatott.
-Bree..-krákogta
-Sara!-rohantam oda hozzá és fölhúztam a földről.
-Bree!-kerekedett el a lány szeme.
Riley türelmetlenül dobogott lábával,majd hirtelen mellettünk termett.
Megragadta a kezünket és őrületes sebességgel futni kezdett.Meglepő módon tudtuk tartani vele a tempót,sőt úgy éreztem,ha tudnám akár le is tudnám hagyni. Rengeteg sikátor és elhagyott gyártelep mellett suhantunk el,míg végül egy hatalmas,szürke málladozó épülethez értünk.Talán egy raktár lehetett-vélekedtem.
Falait kosz és mocskos szövegek borították.
-Mi ez az egész?-néztem dühösen a fiúra.
-Nyugi...Oké? Nyugi...-mondta idegesen.
-Jól van na...-mormoltam gúnyosan.
Riley némán kitárta a hatalmas kaput,és követtük őt,be az épületbe. Sara mióta felkelt alig szólt csak némán bámult minket. A falak omladoztak. A padló tele volt hullák fölé görnyedő sötét alakokkal. Az egyik föl nézett.
Szája csurom vér volt. Arca fehér. Szeme pedig vörös. Itt mindenki olyan volt mint mi.
Ám a hullákból nem a foszlás bűze hanem mennyei illat kavargott,ami még jobban ingerelte égő torkomat.
Körülbelül 25 olyan lény volt, mint mi.
-Riley!Magyarázatot!Most!-csattant fel Sara.
Riley a szemét forgatta és átvezetett minket a hatalmas termen. Míg végül egy apró szobához nem értünk.
Mindenki,minden egyes néma vértől csöpögő,gyönyörű márványszerű arc egyenesen ránk meredt és követtek minket tekintetükkel. A fiú belökte az ajtót és belökdösött minket,majd besurrant utánunk és becsapta az ajtót.Tisztán láttam,még ebben az üres sötét lyukban is.
-Tehát -köszörülte meg a torkát Riley. Ha nekem kellett volna azt hiszem megőrülök a fájdalomtól.
Riley hatalmasat sóhajtott,majd belekezdett mondókájába.
-Átváltoztattunk titeket,mert kellenek az újszülöttek egy rendkívül fontos harchoz- itt jelentőségteljesen ránk pillantott-Vámpírok vagyunk és vérrel táplálkozunk. Ha elmentek vadászni enyhülni fog az égető érzés a torkotokba.-ígérte. Sarával hitetlenkedő pillantásokat váltottunk de sajnos kénytelenek voltunk hinni neki.-Éjszaka ti is mehettek vadászni.A vámpírok mint látjátok gyönyörűek,erősek,nagyon gyorsak és némelyiknek képessége is van.
-Tisztára mintha szuperhősök lennénk-röhögtem el magam. Riley rám meredt és kínos csönd borult ránk.
-Folytasd.-kértem bocsánatkérő hangon.
-Nekünk piros a szemünk,de az ellenséget nagyon könnyen felismerhetőek az aranysárga íriszükről. Ebben is mások mint mi ,és az összes többi fajtársunk. Ezért is el kell őket pusztítanunk..-Na jó ez elég tömör volt.-vigyorgott Riley.-Tehát azért haraptunk meg titeket,mert nagyon fontosak az újszülöttek ,hogy legyőzzük az ellenséget. A mi fajtánk átalakulásunk utáni első évében a legerősebb,ugyanis akkor még a saját vérünk is táplál minket.Muszáj segítenetek nekünk a csatában. Muszáj.Nem küzdhettek a sorsotok ellen ,mert már eldőlt.Már közénk tartoztok és ez a kötelességetek.Titeket is veszélyeztetnek a sárgaszeműek.- magyarázta,de itt megállt és rámpillantott. A földön feküdtem. Leterített a maró fájdalom a torkomban.
-Ideje vadásznotok.-köpte oda nekem-Most már nincs több időm rátok.-folytatta keményen és pillanatok alatt eltűnt.
-Hű.-ziháltam.
Sara kiment a szobából. Föltápászkodtam és utána rohantam. Átsuhantam a halottakkal teli termen és kimentem az épületből.Sara mozdulatlanul állt. A levegőbe szimatolt.
-Sara mit művelsz?-kérdeztem a lányt aggódva.
-Megyek vadászni.-jelentette ki és elvigyorodott,majd elrohant. Vállat vontam és utána vetettem magam.
Bármit megtettem volna ,hogy elmúljon a fájdalom.
                                                                                  *

A gyárépület ahol voltunk a külvárosban volt. Ám az édes illatok a belváros felé csábítottak minket. Olyan gyorsan rohantunk,hogy észre sem vettük,emeletesházakon ugráltunk át a legközelebbi csábító illatfelhő felé.
Leugrottam egy négyemeletes házról,Sara utánam. Egy keskeny utcába érkeztünk. Két alak bontakozott ki a félhomályból.Egy hirtelenszőke lány és egy világosbarna hajú fiú. Az arcuk ismerős volt,bár nem sok mindenre emlékeztem emberi életemből. Agyamat erőltetve,kétségbeesetten gondolkoztam kik lehetnek az ismerős arcú fiatalok. Majd hirtelen eszembe jutott két név.
Samantha és Brad. Éppen veszekedtek. Mint mindig. Az összes szavukat tisztán hallottam. Fölegyenesedtem.
-Brad! Komolyan! Láttalak a bulimba Amyvel! Egymás szájába voltatok!-méltatlankodott a lány.
-Hé hé!-emelte föl a kezét a fiú védekezve Samantha erősen gesztikuláló kezeivel szembe.
-Tudod,hogy részeg voltam cicca-szabadkozott elnyújtva a  c betűt.
-Ez nem mentség Brad!-üvöltött Samantha. Erősen a fülemre tapasztottam a kezem. Az éles hang sok volt érzékeny fülemnek. Eközben  az inger és vele együtt a fájdalom is egyre erősödött.
-Végeztünk Brad!-sziszegte a lány és felgyorsította lépteit.Egyenesen a karjaimba rohant. Felsikoltott mikor jéghideg bőrömhöz ért,majd ahogy rámnézett  megkönnyebbülten sóhajtott.
-Ó csak te vagy az ! -nevetett
-Csak én-suttogtam és hatalmasat nyeltem.Nem bírtam tovább.Átkaroltam a lány derekát és a földre nyomtam.
-Ööö.. Bree .. Mi a fenét csiná..?-ennyit tudott kinyögni. Mire észbekaptam szám papírvékony bőrén volt.
Sarára sandítottam.Lassan hörögve kerülgette az eszeveszetten sikoltozó fiút. Többet nem láttam,túlságosan el voltam foglalva. Felszakítottam a bőrét és fogamat a nyakába vájtam.Nem törődtem éles sikoltásaival.
Mohón inni kezdtem a langyos vért. Bizseregni kezdett a nyelvem és a torkom. Fantasztikus íze volt. Amíg ittam némileg enyhült a kínzó érzés,de a szomjam nem csillapult túlságosan.A lány teste túl hamar kiürült.
Felnéztem,Sara már végzett a fiúval és újabb illat után kutatott a levegőbe.

Azon az éjjelen még 4 ember vérét ontottuk ki.