4. fejezet Mészárlás

Ezt a fejezetet ismét Klaunak ajánlom de csak azért mert a végén meglepő dolgok derülnek ki imádottjáról ^^

-Menjünk.-suttogta Sara.Alkonyodott mikor elhagytuk az újszülöttekkel teli épületet.Nem igazán álltunk szóba velük.Csak verekedni és vadászni voltak képesek. Mi általában a napot a kis szobába behúzódva töltöttük.
-Szomjas vagyok-nyöszörögtem.
-Én is..-krákogta Sara.
10 óra körül járt az idő mikor megláttunk egy félreeső helyen álló gyorséttermet.Egymásra vigyorogtunk,majd berontottunk a Mc Donalds-ba. Egyenesen a pulthoz sétáltunk és megálltunk előtte,mintha rendelni szeretnénk.
-Mit adhatok?-kérdezte egy 17 éves forma mosolygós barna hajú srác.Megesett rajta a szívem.De nem bírtam ellenálni a testében száguldó isteni nektárnak.
-Magadat.-vigyorodtam el kajánul és megragadtam a vállát.Átrántottam a pulton és számat forró nyakához szorítottam.
-Ne-könyörgött a fiú. Hirtelen jött gondolatnak hála meggondoltam magam. Ajkamat az övére tapasztottam. A halál csókja..-vihogtam. A fiú rémülten nézett rám,de visszacsókolt.Ezt valami gagyi filmbe láttam de nagyon ott volt.-vigyorogtam. Számat újra nyakára tapasztottam és fölszakítottam a bőrt. Mgváltásként érkezett a forró enyhet adó vér. De mintha lett volna valami furcsa aromája.. Dohány? Talán cigizett..
Mikor végeztem vele felnéztem. Sara is véres szájjal suttogta amit én.Csak ez jutott eszembe. MÉG!MÉG!MÉG! Miután lemészároltuk az alkalmazottakat elszabadult a pokol. Órákba telt mire az összes sikongató vendéggel végeztünk.Szomjunk végre elősször csillapulni látszott.
                                                                           *
                                                    Mészárlás a gyorsétteremben

Április  25.-én éjjel találtak rá a holttestekkel teli gyorsétteremre.Gyanítjuk ismét a seattle-i bűnbanda csapott le,de még soha nem öltek meg ennyi embert egyszerre.Amikor a rendőrök átkutatták az épületet találtak egy reszkető idős nőt a mosdóban. Állítása szerint ő volt a gyorsétterem takarítója.
A következőket nyilatkozta:-Két 15-16 év körüli lány jött be az étterembe ,mintha rendelni szerettek volna. Ám aztán megölték az összes alkalmazottat és a vendégeket.Hihetetlen volt.Roppant gyorsak és rendkívül erősek voltak.Áldozataiknak nyakuknál fogva szívták ki a vérét.-ez után az interjú után a nőt a St. Levens Elmegyógyintézetbe szállították.Különben érdekes módon a holttestek nyakán valóban találtak  fognyomokat.Ki vagy mi lehet ez? Ki vagy mi tartja rettegésben Seattle lakosait?

Riley őrjöngött.Inkább nem részletezném miket mondott nekünk.
-Most meg fogsz minket ölni?-kérdezte remegő hangon Sara.
-Ohohó annál sokkal rosszabbat találtam ki nektek.-vihogott Riley kegyetlenül.
Megragadott minket és bevonszolt minket egy apró páncél szobába.Riley belökdösött minket és ránk vágta a számzáras ajtót.
-Viszlát a harcnál.-morogta,majd elment. Sarával bizonytalanul egymásra pillantottunk.Napokig bennt ültünk a sötétben,mire Riley benyitott.Két másfél literes üdítős üveget szorongatott.Benne híg világospiros folyadék.
-Mi ez?-kérdeztem rekedten.
-Vér.-vigyorgott Riley ördögien és felénk hajította az üvegeket.Mindketten elkaptuk és gyorsan letekertük a kupakokat. Mohón inni kezdtük a folyadékot.Mikor megéreztem az ízét a számban majdnem kiköptem.Sara is fintorogva nyelte a híg löttyöt.
-Mi ez?-ismételtem kérdésemet.
-Vér.-vágta rá Riley gonoszan.
-Ez nem vér Riley!-kiabált Sara dühösen.
-Ó dehogynem..-mondta.Ajkán rideg mosoly játszott.Majd ránk vágta az ajtót.
Ez a vér olyan volt,mintha egy évig gyors kaján,édességeken és szénsavas,cukros üdítőkön éltél volna,majd hirtelen odalöktek volna neked egy tálca száraz kenyeret csapvízzel. Persze nagyjából csillapította a szomjad de közel sem annyira mint a normál vér és az íze pedig meg sem közelítette azt.
Azt hiszem úgy egy hónapig élhettünk ezen a véren a kis lyukban. És hogy mit csináltunk? Beszélgettünk.Éjjel.Nappal.A vámpírok ugyanis nem alszanak.Elmeséltük egymásnak az egész életünket,jobban megismertük egymást.Aztán egy nap minden megváltozott.
                                                                                *

-Bree! A szemed!-kiáltotta Sara.Ijedten odakaptam.
-Mivan ? Mivan???-sürgettem barátnőmet.
-Arany..-suttogta.Elképedve néztem barátnőmre.Aranysárga szeme világított a sötétben.
-A tiéd is.-jelentettem ki.Mélyen belenéztem mézszínű szemébe.Gyönyörű volt!
-Mitől lehet ez?-tanakodtunk. Egyikünk sem jött rá.
Vállat vontunk,s ekkor Riley lépett be. Kezében a szokásos üveg vér adaggal.
-Ki akarok menni.-motyogtam. Rileyra néztem.Hirtelen egy kép villant be.

Egy szőke kisfiú állt egy apró szobában.Hatalmas világoskék szemében rettegés ült.Szeplős kis arcát eltorzította a félelem.Hallottam zihálását.És hallottam a zár kattanását is.A kisfiú arcán a félelem egyre nőtt.
Lekuporodott a kis szoba sarkába.
Arcát a térdére hajtotta.Lépteket hallottam a lépcső felől.A kisfiú egyre jobban remegett.Fogai vacogtak.
-Hol vagy Ry?-üvöltötte egy el-elcsukló hang.Majd a szobába egy férfi rontott be.Világosbarna öltöny volt rajta krémszínű nadrággal. Fején fekete kalap. Arca borostás,szeme vizenyős,alkoholtól fátyolos.
Támolyogva indult a fiú felé.Megragadta a csuklóját és felrántotta.A kisfiú felnyögött.
-Mi bajod van kölyök?Veled is csak a baj van,mint anyáddal volt.-mondta és felemelt egy fotót. Egy nő volt rajta.Hatalmas világoskék szeme volt tiszta tekintettel.Hullámos szőke haja vállára omlott.A férfi a földhöz vágta a képet. A kisfiú összerezzent. Az üveg ezer darabra tört.
-Még szerencse,hogy megh...-folytatta volna a férfi de ekkor a gyerek nekiugrott .
-Anyát ne merd a szádra venni! -sipította és meglökte a részeg férfit.Az megtántorodott.
-Na megállj csak...-motyogta és felkapta a kisfiút a hajánál fogva.
A gyermeknek könnyek szöktek a szemébe a fájdalomtól.
-Megállj csak!-üvöltötte fátyolos hangon.
Gyors,de bizonytalan léptekkel indult a lépcső felé.
-Ne!-nyöszörgött a gyerek.
-Azt mondod repülni akarsz?-kérdezte ártatlanul.Meglendítette a karját és elengedte a gyereket.
A kisfiú felsikoltott.Ahogy gurult lefelé a lépcsőn megkapaszkodott egy kiálló korlát részben.Felnézett.
Szájából és orrából ömlött a vér.Négykézláb mászott lefelé,próbált minnél messzebb kerülni a részeg férfitől.
Amaz elindult a gyerek után de megbotlott a lépcsőn és gurulni kezdett lefelé. Megkapaszkodott az első dologban ami a kezébe akadt. A fia volt az.Egymásba kapaszkodva gurultak tovább.Mire leértek a férfi elterült.Karjában a gyerek.Próbálta lefejteni magáról apja kezét.Mikor kiszabadult felállt de újra lehajolt apjához.Felemelte a férfi karját majd elengedte. Az élettelenül hullott vissza a földre.A kisfiú üveges tekintettel bámult halott apjára.
                                                                                     *