5.fejezet Új házunk

Mire feleszméltem révületemből Riley a földön fetrengett.Halkan nyöszörgött és a haját markolászta. Sarával döbbenten meredtünk egymásra.
-Sara....-kezdtem
-Gyerünk.-mondta a lány.
Átugrottunk az ajtó előtt rángatózó Rileyt és rohantunk. Rohantunk,ki az újszülöttekkel teli épületből,ki a szabadba. Onnantól kezdve nem tudom merre mentünk,át a külvároson át a réteken és szántóföldeken,be a hatalmas Forks-i erdőbe.
-Nos...-mondta Sara-Most hogyan tovább?-Szeme fekete volt.
-Hát gondolom keresünk valami szállást és..és...-akadtam meg. Fogalmam sem volt most hogyan tovább.
-Bree...Ugye tudod,hogy nem ölhetünk embert!-kérdezte Sara remegő hangon.
                                                                              *

-Miért nem?-kérdeztem rémülten.
-Mert akkor Riley megtudja hol vagyunk.Bár így is képes megtalálni minket a szagunk alapján,de szerintem nem fog vesződni vele,ám ha feltűnést keltenénk rögtön itt teremne és végezne velünk.Vagy visszavinne az apró szobába.Nem akarok visszamenni Bree-könyörgött Sara cérnavékony hangon.
-Én sem..-suttogtam.
-De akkor mit..?-kérdeztem elfúló hangon.
-Biztos vannak itt állatok...-motyogta Sara.
-Ne... -nyögtem.
                                                                             *

Késő estig kerestünk szállást,de nem találtunk. Sara végül feladta és a lelkemre kötötte,hogy amíg ő elmegy vadászni keressek valami viskót.Beleegyeztem,így egész éjjel keringtem az erdőbe. Aztán találtam egy kis elhagyatott kunyhót. Gondolom vadászlak lehetett valamikor. Betörtem az ajtót és beléptem. Egy apró ágy piros ágytakaróval és egy kis szekrény. Mindössze ennyi volt a tartalma a viskónak.A földön üres sörösüvegek hevertek szanaszét.
-Remek!-lelkendeztem.És kihátráltam az ajtón. Tudtam ez nem megfelelő számunkra.Tovább keresek és ha nem lesz semmi visszajövök.
Olyan 11 fele találtam egy szép nagy házat. Tökéletes volt. Ez a ház kell nekem.-gondoltam. Nem érdekel ha laknak benne.-Megoldom...
Beléptem az ajtón. Hangtalanul törtem föl a zárat.A nappaliból tévé hangja szűrődött ki.Észrevétlenül belestem.A kanapén egy középkorú férfi és egy nő ült. Ölükben egy 6-7 év körüli kislány és egy 3 éves forma kisfiú.
-Ne -suttogtam és leroskadtam a földre.Torkomba hatalmas gombóc nőtt.A szomjúság úúgy kínzott! De nem ölhettem meg őket ...!
Idegesen járkáltam a konyhába.-Nekem kell ez a ház.-motyogtam.
-Kimegyek hozok valami nasit!-mondta a férfi és felállt a kanapéról.
-Rendben drágám!-felelte a felesége és tekintetét újra a televízióra tapasztotta.
Mielőtt észbe kaphattam volna a férfi döbbenten bámult rám.
Érdekes látványt nyújthatott egy gyönyörű,falfehér tinédzser lány,mocskos,véres,szakadt ruhával a konyhájában.
-Ki..ki...ki..ki vagy te?-dadogta. Hirtelen csodás ötletem támadt.
-A Seattle-i gyilkosságok mondanak neked valamit?-kérdeztem vérfagyasztó hangon.Hallottam ahogy a szívverése fölgyorsul.
-Kérlek ne! lj meg csak a gyerekeimet ne ! Könyörgöm!-mondta a férfi majhogynem sírva.
-Nem,nem,nem.Nem akarlak megölni.-jelentettem ki.
-Hát akkor mit akarsz?- nézett fel rám csodálkozva.
-Csupán a házadat -mondtam szenvtelenül.
-A házamat?-hebegett a férfi
-Azt kérem,hogy tűnjetek el innen és senkinek ne beszélj erről,vagy különben te és a gyerekeid-a gyerekeidnél megnyomtam a hangsúlyt-lesztek a következők a halottak listáján.
-Rendben. Úgyis van egy házunk a városban.-mondta a férfi zavartan.
-Egy órát kapsz,hogy eltűnjetek innen.Pakolj össze mindent. A bútorokat a közeli tisztásról szállíthatod el holnap reggel.
-Jó.-bólintott a férfi és besietett a nappaliba.
Gyorsan kimentem a házból. Be kell rendeznem,ki kell festenem, kellenek új ruhák ja és egy kocsi sem ártana..-soroltam magamban a teendőimet. Magam sem gondoltam volna,hogy ilyen gyorsan kész leszek vele.
Miután a férfi és családja elhagyták a házat elsiettem. Utam a városba vezetett. Nem akarom részletesen leírni "bevásárló körutamat". A lényeg az ,hogy reggelre a nappali levendula színben pompázott hozzá illő bútorokkal,az én szobám zöld és világoskék elemekből állt,Sara-é pedig világoskékből és sötétkékből. Ezenkívül volt még a házban egy konyha.. amit ugye nem igazán fogunk használni... na meg a fürdőt sem.. Maximum zuhanyzásra. Ja és a gardrób! Kicsit feltankoltam.
A garázsban pedig ott virított az égszínkék Audi R8-am és Saranak szánt Ferrarim. Tökéletes.
Sara hajnalban érkezett meg a házba.
-Bree... hihetetlen vagy.-mormolta elégedetten és lehuppant a kanapéra.