9.fejezet Örökbefogadás

-Sara..Úgy hiányoznak az állatok...-motyogtam
-De hát nap mint nap vadászunk..-válaszolta Sara.
-Nem.. nem nem a kaja,hanem mondjuk egy kiscica vagy egy kiskutya..-csillant föl a szemem.
Sara furcsán nézett rám. De hosszú könyörgés után végül beosontunk az állatmenhelyre,olyan hajnal 2 körül.
Végig sétáltunk a kutyákkal teli folyosón fejet csóváltunk. Bár mindig is kutyapárti voltam,most inkább egy kiscicát szerettem volna. Azt hiszem ezzel Sara is így volt.  Amikor a macskák részlegéhez értünk az összes cica elkezdett nyávogni. Végignéztem az összeset és végül egy apró cicán akadt meg a szemem. Az alapszíne fekete volt, de a pofájától a melléig fehér folt húzódott és a lába is fehér volt. Pont mint Sylvester! Rögtön ez jutott eszembe róla így hát a kiscicát Sylvesternek kereszteltem. Sara kinézett egy krémszínű kis kandúrt, Shadenek nevezte el. Miután lenyúltuk a kiscicákat és szereztünk nekik enni, hazafelé vettük az irányt.
-De édes!-lelkendeztem. Sara lelkesen rakosgatta föl Shade-et a szekrény tetejére,mondván,hogy jót tesz neki  a túlélőtábor. Mindig ezt csinálja!
Rosszallóan néztem barátnőmre és lekaptam a macskát a szekrényről.
-Sara! Kiscicaa!-hangsúlyoztam neki és meglóbáltam előtte a macskát.
-Jól van na ..-morogta és kivette a kezemből. Kezembe vettem Sylvestert és megpusziltam rózsaszín kis orrát.
-Oké csöppem..most megetetlek.. Na de macisajt! Mit csinálsz? Hülye idióta...Nyuszii...-vinnyogott Sara.Ingen kicsit furcsa szokásai voltam az állatok becézései terén.
Borzasztó!Fölsóhajtottam és Sylvester elé toltam az etetőtálat.

Holnap vacsora? 

-Paul írt egy smst!-kiáltottam Sarának.
-És mit írt?-kérdezte Sara
-Azt hogy holnap elvisz minket vacsorázni!
-Oké

                                                                    *


-Sziasztok.-mosolygott Paul és belépett az ajtón. Fekete póló volt rajta ,egyszerű farmerrel. Épp egy törölközőbe bugyolálva szárítottam a hajam,mire Paul becsöngetett.
-Hihetetlen- mormolta Paul rám nézve,majd a bezárt fürdőszoba ajtóra ami mögött Sara zuhanyzott.
Vigyorogva vállat vontam és fölrohantam a szobámba fölöltözni. Fölkaptam egy zöld hosszúujjút és egy farmert,majd visszasiettem hajat szárítani. Mire Sara is elkészült 9 óra volt. Paul bevitt minket fehér Opeljával Port Angelesbe.
Levender.
Ez volt az étterem neve ahol ettünk. Elég rossz volt magamba erőltetni az emberkaját de hát muszáj volt..
-Mit rendelnek?-kérdezte a pincérnő. Nagy erőmbe telt ,hogy rá ne ugorjak és meg ne vacsorázzak azon nyomban.
-Két colát és egy sprite-ot.-mondta Paul sietve. Mire a pincérnő visszajött az üdítőkkel mindenki választott. Mi Sarával rántott sajtot ettünk sült krumplival,Paul pedig egy családi tálat és még a meghagyott sültkrumplijainkat is benyomta.
-Hogy bírsz ennyit zabálni.-vágta oldalba Sara Pault. Erre Paul félrenyelte az utolsó szem sültkrumplimat és fulldokolni kezdett. A kezébe nyomtam a Colát és inni kezdett.
-Huh..-fújtatott és mérgesen nézett Sarára. Sara a plafonon levő repedést tanulmányozta.  Paul megforgatta a szemét és az étlapra meredt.
-Paul..-sziszegtem-Fogd már vissza magad.
-Desszert?-vigyorgott.
Végül megadtuk magunkat és ettünk egy fagylaltkelyhet,Paul pedig egy rakás palacsintát.
-Még jó,hogy te fizetsz.-morogta Sara és hátra dőlt
Paul elkérte a számlát.
-50 dollár?-fújta Paul.Kiforgatta a zsebeit de csak 30 dolcsi volt nála. Nálam volt 10 dollár,Saránál pedig öt.
-Most pedig igényesen távozunk.-jelentette ki Paul és ellökte a székét. Gyorsan fölpattant és kisietett az étteremből.
-5 dolcsiért csak nem jönnek utánunk...-motyogta Paul és gyorsabban kezdett sétálni.
-Aha -sóhajtottam és kinyitottam a házat. Sylvester és Shade a kanapén ültek és nyávogtak.
-Van kiscicátok?-mosolygott Paul és felkapta Sylvestert. Bólintottam
-Hogyhogy nem öl.....elitek meg őket? Annyira aranyosak.-hunyorított Paul. Fölhúzott szemöldökkel néztem a fiút akinek hirtelen sürgős dolga akadt és távozott.