7.fejezet Amatőrök

Sara éppen a sakk szabályaiba próbált bevezetni,hatalmas unalmunkban.
-Ezt nem értem!Olyan hülyeség...-morogtam,mikor királynőjével minden lépésemet sakkba tartotta. Fölkaptam az egyik huszárt és szórakozottan forgatni kezdtem. Sara türelmesen nézett és kezében még mindig az a kő volt,amihez annyira ragaszkodott. Váltig állította,hogy pont olyan ,mint egy farkas,de szerintem csak aszalt szilva alakja volt.Megborzongtam.Emlékeztem emberi életemben gyűlöltem az aszalt szilvát.
Ekkor hirtelen hatalmas zörejjel berobbant az ajtó.
-Mi a fene?-morogta Sara és fölpattant.
-Várj.-suttogtam és megfogtam a karját.Lerántottam magam mellé és a szájára tapasztottam kezemet.Némán hallgattunk. Két ember szívverése,lélegzete,és lopakodása hangzott a házunkba. Lassan kisompolyogtunk a nappaliból a konyhába.
Egy símaszkos ember éppen egy hatalmas zsákba próbálta betuszkolni újonnan szerzett plazmatévénket.
A másik ember két frissen szerzett Apple márkájú laptopunkat nyomorgatta be egy túrahátizsákba.
Csípőre tett kézzel álltunk és néztük az ügyködésüket.Szegények!-sóhajtottam halkan.
-Mi járatban fiúk?-csengett a hangom a néma csöndben.
Rémülten néztek föl,de mikor meglátták,hogy csak két lány az elvigyorodtak.
Újra fölsóhajtottam.
-Ezt nem kellett volna.-vicsorgott Sara és pillanatok alatt kikapta a betörő kezéből új,imádott laptopját.
Odaléptem a tévét gyömöszkélő emberhez és megragadtam a nyakát.
-Ez nagyon rossz ötlet volt.-fújtattam és megszorítottam. Vagyishogy akartam de túl heves mozdulattal,hallottam ahogy a nyaka eltörik.
-Hoppá!-trilláztam és a földre dobtam a hullát.
Sara is végzett a másikkal.
-El kell rejtenünk őket.-mondtam komolyan és fölvettem az egyik holttestet.
-Ássuk el őket!-csillant föl Sara szeme.
-Sara.. Túl sok krimit nézel.-mondtam komoran,erre mindketten elnevettük magunkat. Érdekes. Meg kellett volna bánnom,hogy megöltem őt. De nem tettem. Egyszerűen elvakított az új erő,a gyorsaság,a hatalom.
Akkor még fogalmam sem volt,mennyire el tudnak bánni egy magamfajtával. Az emberi életek csupán annyit jelentettek nekem,mintha lefejeztem volna egy Barbie babát. Magyarán semmit. Abszolút jelentéktelen kis tényező volt,hogy gyilkoltam. Öltem.Öltem embert és nem is egyet. Nem is egyet hanem sokat. Sokat sokat rengeteget. Utolsó perceimben is ezen agyaltam. Nem feltétlen kellett volna gyilkológépnek lennem. Volt más élet is. A sárgaszeműek nem öltek embereket. Velük új,patyolat tiszta életet kezdhettem volna. De sajnos ezt már nem tehettem meg.
                                                                         *

A hullákat végül tényleg elástuk. Aztán nyugodtan,mintha mi sem történt volna visszamentünk a házba és folytattuk a sakkozást.
-Megyek olvasok egy kicsit.-jelentettem ki és bevonultam a szobámba. Sara is így tett. Nem bírtam másra gondolni. Azokban az emberekben ott a vér. Nekik már úgyis mindegy.Riley nem fogja megtudni. Nem tudhatja meg...-győzködtem magam.
Kárba fog veszni az a sok pompás vér... Muszáj kimennem és meginnom,a szomjúság kibírhatatlan,ráadásul a szemem is szénfekete. Nem bírom. A torkom mart. Kiugrottam az ablakon. Rohantam az erdő mélyére pont oda ahol elástuk a hullákat.
Sara ott térdelt a földkupacon és vadul kaparta a földet.
Hirtelen olyan megállíthatatlanul elkezdtem nevetni,hogy a földre roskadtam. Csilingelő kacagásom megtörte az erdő csendjét. Sara rémülten fölnézett és mikor meglátott elvigyorodott. Fölállt és odajött hozzám.
-Gyere menjünk.-suttogta és visszamentünk a házba.
-Holnap elmegyünk vadászni.-mormogtam még mindig vigyorogva.


                                                                                         *

Reggel korán indultunk Elindultunk egy szagnyomon és találtunk öt szarvast. Ráugrottam a legnagyobbra és megharaptam a nyakát. Még meleg volt és friss,így egy fokkal jobb,mint amit Riley hozott nekünk.
A megváltó vér megállíthatatlanul csurgott le a torkomon. Sokkal tovább tartott,mint egy ember. Mikor kiürült megnyaltam a számat és egy újabb példányra vetettem rá magam. Megöltem négyet az ötből,mert Sara nemrég volt vadászni, de a szomjam nem igazán csillapodott. Zavartan néztem Sarára. Általában már egy embertől is jobb volt nemhogy négytől...
Sara megértően bólintott. Találtunk még pár szarvast és néhány vaddisznót (tudom undorító) ,és miután elfogyasztottuk őket elégedetten tértünk vissza házunkba. A szomjunk még így is rettenetes volt,de nem olyan rossz,mint a vadászat előtt. Sara bekapcsolta a tévét és megkereste a híradót. Némán bámultunk a bemondónőre. Rólunk beszélt.